Művész Úr, Hölgyeim és Uraim!

Jöttömben, az eseményre hangolódva, azon gondolkodtam, vajon még időszerű-e a 15. századi gótikus mester siráma:„Zokogj, művészet, sírjál, panaszkodj nagyon, mert jaj! senki sem kíván már téged.”Molnos Zoltánnak, az alkatilag expresszív-konstruktív, ezerarcú művészneknegyvenhárom festményét látván az a meggyőződésem, hogy székely anyavárosunkban él az igény az autentikus művészetre.

Ünnepeltünk ízig-vérig avantgárd festő. Elsősorban Salvador Dali fényképszerűen felépített vízióiból és nem utolsó sorbana bécsi szürrealizmus képviselőjének,Ernst Fuchsnakdinamikus plaszticitásából építkezik. Mindvégig sugározza a bumfordis székely életrevalóságot, könnyed szellemességet, alkati humort.

Művészi hitvallása kristálytiszta felépítmény. Látomásainak világát fölébe helyezi a valóságnak és hisz az álom mindenhatóságában, a freudi lélekelemzésnek abban a tételében, hogy az álmok igazabb világunkat, őszintébb énünket jelentik. A molnosi szépség belülről jövő, immanens szépség, időtlen és örök, az elmúlás estlegességétől mentes. Időtlen motívumai hordozzák a kollektív tudatalatti összes archetípusát, a létezés paradoxonjait, a nő-férfi, élet-halál, jó-rossz drámai ellentétpárjait. Vásznain megszelídített látomások, groteszk villanások, féken tartott démonok, madár, béka, hal, krokodil, hangya, hiúz, ló, kígyó bőrébe bújtatott lélekszimbólumok, az ösztön és spontaneitás köszönnekvissza.

A különös fényekkel megkomponált portréiban a finom humor és iróniaötvöződik, megcsodálhatjuk a sejtetés eleganciáját, a konkrét és elvont egymásmellettiségét. Portréiban nagy szeretettel ábrázolja a közélet, a tudományos élet képviselőit, az illusztris elődöket, családtagokat, barátokat, a kisvárosi élet szereplőit. Az idős néni és bácsi képek líraiságukkal a magyar népmesék hangulatát,a nagy szürrealista pátriárka, Marc Chagall képeit idézik.

A női arcok soha nem frivolak. Ünnepeltünk mindig gáláns, hódolatteljes, a szépnem tisztelője, szakavatott értékelője.  A modellek szépsége, a nyak- és vállvonal hajlékonysága, a szem és szájvonalak lágy ívelése rabul ejt, lenyűgöz. Csodálatos színekkel, lágy tónusokkal kidolgozott képfelületein kaleidoszkópszerűen vonulnak, az aprólékos műgonddal megfestett karakteres, szabályos arcok. Törékeny, kifejező vonások, álmodozó és mégis céltudatos tekintetek. És azok a nagybetűs SZEMEK…kvintesszenciái a létezés mámorának. Csillognak, sugározzák az isteni fényt.Kemény, zárt férfi-arcélek, ápolt szakállal, bajusszal, meleg, megértő mosollyal csak fokozzák szépség-élményünket, szemünk gyönyörködve járja be a vonalakatDomináns narancsok, sárgák, pirosak, barnák, mélykékek és zöldek váltogatják egymást, derengő kékeslilák, selyembársony-, sötét tónusok.Lazúrozott, több rétegben felvitt színei zománcos csillogásukkal gyönyörködtetnek.Minden tónust meghatározó uralkodó színnek érzelem- és hangulatkeltő ereje van. Minden színegymás szomszédságábanellensúlyoz, erősít vagy gyengít, felragyog vagy tompul, jut el színes összhangzatig.

Térszemlélete perspektíva nélküli, aszimmetrikus. Vonalvezetése széles ívű, lendületes. A vonalak és színek ritmust keltő hullámzása, a hamvas textúra-illúzió, a bársonyos felületek utolérhetetlenül széppé, bensőségessé teszik festményeit, virtuóz alkotásokká.Egyenesek és törtvonalak, mértani alakzatok, síkok metszik egymást, olvadnak harmóniába.

Napjaink globalizációs szellem bálvány áradatában Molnos Zoltán művészete valóságos oázis, autentikus alkotói tevékenység. Művészünktől ne várjuk el, és itt a  látnoki William Blake-t idézem, hogy „kóróval vitatkozzon a süvítő szélben, angyalokat térítsen meg a Szentírás igaz értelmezésére, avagy visszaköszönjön az utcán Szent Pál apostolnak, aki éppen arra repült.” Molnos Zoltán levesz a lábunkról: egyszerre modern és konzervatív, súlyos és könnyed, ösztönös és kiszámított.Ma, kedves tárlatlátogatók, legyen részük kivételes képi élményben és ne feledjék, a „képlátványa többet mond ezerleírt szónál”.

Székelyudvarhely, 2017. március 9.                                              Ványolós A. István